A téma különösen aktuális az Alaptörvény és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény elfogadását követően, mely jogszabályok alapjaiban rengették meg a rendszerváltás óta kialakult önkormányzati felépítést.

A kutatás több szempontból is hálás feladat, mivel eldönthetjük, hogy mely szempontból közelítjük meg a témát, illetve azt is, hogy annak inkább elméletei vagy inkább gyakorlati oldalára helyezzük –e a hangsúlyt.

Személyes indíttatásként belefűzhetjük a bevezetésbe az arról kialakított álláspontunkat, hogy mennyire jó nekünk, átlagpolgároknak, ha szabadjára vannak eresztve az önkormányzatok, vagy miért jobb nekünk az, ha centralizáltabban gyakorolja az állam a hatalmat, és megnyirbálja az önkormányzatok szabályozási és gazdálkodási jogait.

A dolgozat felépítését érdemes történelmi kitekintéssel kezdeni, így ebbe a szakaszba nagyon jól elrejthetők a magyar jogtörténeti előadásokon kötelezően végigszenvedett, akkor száraznak tűnő anyagrészek. A szakirodalom egészen bőven tárgyalja az önkormányzati rendszer kialakulását, a jegyzők megjelenését, szerepét, a települések irányítási és jogalkotási/végrehajtási kérdéseit.

Akinek van érzéke hozzá, egészen nyugodtan vizsgálhatja a jogelméleti vonatkozásokat is: mit jelent az önkormányzatiság, a szuverenitás, az önkormányzat és az állam, illetve az önkormányzat és a „nép” (lakosság) relációiban.

Érdemes tisztázni még a dolgozat elején tisztázni a definíciókat: mi az önkormányzat, mi a törvényességi felügyelet.

A dolgozatot felépíthetjük egyrészt egy összehasonlító elemzésre innentől:

  1. önkormányzatok jogosultságai, ellenőrzése a rendszerváltást követően
  2. törvényességi ellenőrzés bevezetése, ennek pozitív-negatív hatásai az önkormányzati működésre (az előző korszakhoz viszonyítva
  3. az ellenőrzés teljes hiánya, ennek következményei, előnye-hátránya (regionális államigazgatási hivatalok időszaka)
  4. törvényességi felügyeleti jogkor, kormányhivatalok szerepe, hatások, várható változások a jövőre nézve. Szakirodalomban nem lesz hiány, mivel a jogászok, és közigazgatási szakemberek körében igen népszerű a témakörben kialakult véleménykülönbségek ütköztetése, és gyakorlati oldalról szinte minden önkormányzat, jegyző hajlandó elmesélni a saját tapasztalatait, véleményét, ami különlegessé teheti a dolgozatunkat a gyakorlatorientált szemlélet miatt.

A másik lehetőségünk az, ha kifejezetten csak a törvényességi felügyelet előnyeit, hátrányait, működésének módját, fejtjük ki alátámasztva az elmúlt időszak – egyébként igen friss – bíróság döntések tapasztalataival, a jogszabályok szerinti eljárások elemzésével/ismertetésével, és a kormányhivatalokban kialakult gyakorlatokkal.

Ebben az esetben is bőséges a szakirodalom, illetve az önkormányzatok által nyilvánosságra hozott rendelek, jegyzőkönyvek jó alapot szolgálnak arra, hogy a hiányosságaikat és törvénytelenségeiket kiemelve alátámasszuk a szuverenitás teljeskörű megőrzésének hátrányait.

Zárásként állást foglalhatunk a nekünk szimpatikus rendszer mellett, élhetünk javaslattal a szabályozást illetően.

(szi)

Elcsépelt közhely, hogy napjaink rohanó világában nincs idő semmire. Sajnos igaz. Annyi mindenre kell szakítanunk (gyerek, munka, háztartás, fogyókúra, hobbik stb.), hogy a bennünk működő automatikus rendszereket kapcsoljuk ki. Levegőt még éppen nem felejtettünk el venni, de helyesen és következetesen használni nyelvünket igen. Felelőtlenség azt állítani, hogy a puszta időhiány vezetett ahhoz a folyamathoz, ami elsőre mosolygásra, másodjára gondolkozásra, végül mélységes megdöbbenésre és szégyenérzetre készteti az erre érzékeny embereket. Valaki olyat például, aki arra tette fel az egész életét, hogy erre megtanítsa a jövő nemzedéket, elvégre ez is hozzátartozik a manapság egyre „divatosabb” magyarságtudathoz, lokálpatriotizmushoz. Minden esetre jó néhány „turbómagyar” benyújthatja a szegénységi bizonyítványt a nagy térképéhez. Mentesítve minden lenézéstől és megbántástól. De nem ez a lényeg.

A cél az lenne, hogy kiderítsük, mi az oka annak, hogy elfelejtettünk, vagy nem akarunk helyesen írni. Röviden összefoglalva meg kell említeni a korábbi kutatási eredményeket. Hiszen ez a folyamat nem egyik napról a másikra kezdődött el. Az okok feltárásához egy reprezentatív felmérést kell végezni valamennyi korosztályt, társadalmi réteget, iskolai végzettséget stb. tekintve. A vizsgálati módszer kérdőív, mely egy helyesírási szintfelmérő részből és egy tényfeltáró részből áll. A tényfeltáró rész általános kérdéseket tartalmaz arra vonatkozóan, ki miért nem ügyel a helyesírásra (chat okozta ártalmak, jó helyesíró készség teljes hiánya, igénytelenség, prioritás hiánya stb.). Górcső alá kell venni napjaink „népnevelő” eszközeit, amelyek befolyásolják a folyamatot. Itt nem feltétlenül az iskolai rendszerre gondolok, hanem olyan dolgokra, amik nap mint nap szem előtt vannak (boltok, szolgáltatások feliratai, újságok, szórólapok, közösségi oldalak). Fontos kérdés, hogy az ilyen dolgokat miért nem ellenőrzi senki, miért hagyjuk, hogy rossz beidegződések, helytelen írásmódok beivódjanak a köztudatba. Az eredmények kiértékelése után le lehet vonni a következtetéseket, mi az általános tendencia a helyesírás romlását illetően. Esetleg kissé utópisztikusan megfogalmazni, mivel lehet megállítani a folyamatot.

A kinyomtatott, személyesen szétosztott kérdőívek költséghatékonysága hagy némi kívánni valót maga után, így más módszerrel célszerű elvégezni a felmérést. Fontos, hogy igyekezzünk minél szélesebb kört megcélozzunk a kérdésekkel, hogy az eredményeink közelebb vigyenek bennünket a valósághoz. Az eredményeket grafikonon kell ábrázolni, hogy látványos és egyértelmű legyen. A legérdekesebb példákat közzé lehet tenni mintegy érdekességképpen.

- szj -

A gyermekáldás nem mindennapi csoda, bár sajnos nem minden pár életében. A hosszabb vagy rövidebb, várakozással teli időszak, vagy egy véletlen „baleset” után megjelenik a két csík a teszten. Eufórikus érzés (vagy mélységes megbánás, bűntudat, vívódás), és ha szerencsés az ember lánya, a hormonok is úgy akarják, eddigi életünk legszebb 40 hete következik. Rengeteg látványos és láthatatlan változás megy végbe, vannak néha kellemetlenségek, de eljön a várva várt (kicsit rettegett) szülés. Remélhetőleg komplikációmentesen.

Aztán a kórházból kikerülve otthon egyedül a picivel valami eltörik. Nincs az a kimondhatatlan érés, az a leírhatatlan kötődés anya és gyermeke között. Főleg akkor, ha valami komplikáció miatt sürgősségi császár a baba vagy a mama életéért, és az első, a filmekből jól ismert, kissé szentimentális felsírós megkönnyebbülés érzés elmarad. A kismama végigalussza az egészet. Aztán csak azon kapja magát, hogy a pocakban sincs már a baba, és vele sem. Megmutatják neki másnap, jobb esetben csak órákkal később, és előtör belőle: kié az a gyerek. Akárkiét odavihették volna… És ez otthon csak még jobban felerősödik.

Szakirodalmak, fórumok, blogok tömkelege szól arról, hogy létező, elméletileg könnyen felismerhető és kezelhető (nem gyógyítható) betegség (nem egyszerű probléma) a szülés utáni depresszió. Egyértelműen le vannak írva a tünetek, a kezelés módja, az okok már nem annyira, de arról nem lehet olvasni, hogy egy hétköznapi anya hogyan éli meg azt, hogy nem szereti a saját gyermekét (szélsőséges esetben bántaná is), és nem tehet róla, egyedül ellene sem. És ha már beleesett a hibaszázalékba, hogyan tud belőle kilábalni. Szakember segít neki dilibogyóval, a párja megértéssel és törődéssel, anya, anyós bevált ezeréves tanácsokkal? Mi van azokkal az anyákkal, akik a társadalom peremén élnek, anyagilag és más módon is messze egyáltalán a felismeréstől, a segítségtől, mert nincs internet, hogy utána olvassanak, nem jó a viszony a védőnővel stb.?

Rövid elméleti áttekintés után meg lehet vizsgálni a fent említett kérdéskört. Felkeresni anyákat, hogy osszák meg velünk a tapasztalataikat (ha vannak saját tapasztalatok, azok mellé) arról, hogy mi váltotta ki belőlük ezt az érzést, mi volt az, ami után azt érezték, nem jó valami (a kórházi ellátás elégtelensége, a pár nem megfelelő támogatása, családi segítség hiánya stb.) a párjukat, esetleg idősebb gyermekeket, bennük mi játszódik le. Interjúkat készíteni velük, védőnőkkel és szakemberekkel. Aztán levonni a következtetéseket, valamint valami módszert kidolgozni az eredmények alapján, ami mindenki számára elérhetővé tenné a megoldást.

A következőképpen lehetne felépíteni a dolgozatot: a vizsgálat céljának meghatározása után rövid áttekintés kell a témához kapcsolódó szakirodalmakról (pl. melyik mennyire képes átláthatóan és közérthetően, mindenki számára használhatóan felvázolni a lényeget, mennyire tény- és szakszerű stb.). Meg lehet említeni a korábbi, a témában készült kutatások eredményeit, amelyeket a dolgozat végén majd össze lehet hasonlítani a saját eredményekkel.

A dolgozat fő irányvonala az elkészített interjúk elemzése, ezek összehasonlítása. Végül levonni a következtetéseket: megvalósult-e a cél, amit a dolgozat elején kitűztünk magunk elé, más, többletinformációt tartalmazó eredményeket kaptunk-e, vagy sem, hogy lehetne a kapott eredményeket a prevenció és a segítségnyújtás szolgálatába állítani.

- szj -

Ezt a témát elsősorban lányoknak ajánlom, mert a családjoghoz egy nőnek értenie kell.:-) Ugyanakkor, ha egy férfi foglalkozik ilyesmivel, az meg kuriózumnak számít…:-)

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő problémakör, hiszen a házasságkötések csökkenésével – mondhatni, arányosan – emelkedik az élettársi kapcsolatok száma. Ugyanakkor, míg a házastársak vagyonjogi kérdéseire a Családjogi törvény előírásai tartalmaznak eligazítást, addig az élettársakéra a Polgári Törvénykönyv, nevezetesen és alapvetően egyetlen szakaszban, az 578/G. §-ban.

Míg a felek együtt élnek, ennek gyakorlati nehézségeit nem érzékelik, a kapcsolatok megromlásával, és az „ágytól és asztaltól” történő elválással azonban ez azonnal megváltozik, mert míg a családjogban törvényi vélelem szól az egymás közötti egyenlő, fele-fele nagyságú szerzés mellett, addig az élettársi vagyonközösségben a felek jutója a szerzésben való közreműködés arányától függő.

Alap kérdés minden egyes vagyonmegosztásnál, hogy a vagyonközösség mikor keletkezett. Házastársak között ez többnyire közokirattal, a házassági anyakönyvi kivonattal bizonyítható. Élettársaknál azonban az utóbbi időkig amennyiben már ebben a kérdésben is eltérés volt a felek nyilatkozata között, szinte kizárólag tanúkkal lehetett bizonyítani, melyet végül a bíróság mérlegelése döntött el.

Ugyancsak az eltérések között említendő, hogy míg a házastársi vagyonmegosztásnál a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, addig élettársi vagyonmegosztásnál ilyen kötelezettsége nincs, elegendő a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelnie. A gyakorlatban pedig ez számottevő nehézséget vet fel, mely a köztudatban ma még nem terjedt el, jóllehet, ha a fiatalok ismernék azokat, úgy többen kötnének házasságot, vagy legalábbis élettársi vagyonjogi szerződést. Meglehetősen nagy különbség például az, hogy egy esetleges perben a bizonyítási eljárás során a házasfelek közeli hozzátartozóinak tanúvallomása általában bizonyítékként értékelhető, ezzel szemben egy élettársi vagyonmegosztás során ezt a bíróság többnyire ki szokta zárni.

A bírói gyakorlatból vett konkrét esetekkel alátámasztható, hogy bár a családjogi törvény alapelvként rögzíti, hogy mindenkor a kiskorú gyermek érdekeire figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni, és bár amennyiben az élettársaknak közös gyermekük van, úgy ebben a körben alkalmazandó lenne ügyükben a családjogi törvény, de ez mégsem történik meg.

Sőt, mondhatni, hogy az anyák – amennyiben közös kiskorú gyermek vagy gyermekek is vannak – szinte automatikusan anyagi hátrányra készülhetnek fel, mert amikor a bíróság a szerzésben való közreműködés arányát a felek rendszeres havi jövedelme alapján vizsgálja, a GYED és GYES összege természeténél fogva jóval alacsonyabb általában még a mindenkori minimálbérnél is, nemhogy egy átlag keresetnél. Bár a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, hogy a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít, annak mértékét és értékét azonban annak kell bizonyítania, aki hivatkozik rá, amely annál nehezebb, minél hosszabb ideig álltak a felek egymással élettársi kapcsolatban.

Bár az élettársi vagyonjogi szerződés fogalmát tételes jogunk ma még nem tartalmazza, nyilvánvalóan az lenne a kívánatos, hogy amennyiben bármely tömegkommunikációs eszköz a házassági vagyonjogi szerződésről, mint a vagyonjogi kérdések előzetes rendezésének lehetőségéről szól, úgy kerüljön megemlítésre az is, hogy ez nem csupán a házastársak privilégiuma, de az élettársak előtt is fennáll, még ha nevesítés nélkül is. 

A fenti kiragadott problémák jól összefűzhetőek egy szakdolgozatban úgy is, ha csak általánosságban ismerteti a hallgató a különbségeket, és csak egy-egy konkrét példával színesíti, amit BH-kból merít, vagy pedig, ha lehetősége van konkrét élettársi vagyonmegosztásról szóló per-anyaghoz jutni, amely mondjuk eltartott 3 évig és állt legalább 20 tárgyalásból, és ezen a konkrét ügyön végigmenve elemzi a különbségeket, illetőleg érinti az alábbi témaköröket:

  • A házasság és az élettársi kapcsolat fogalma, meghatározása.
  • Történelmi visszatekintés a két jogintézmény szabályozásáról.
  • A kétféle kapcsolat keletkezése, átfedések.
  • Az „asztaltól és ágytól” való elválás.
  • A gyermek(ek) elhelyezése, tartása, kapcsolattartás.
  • Alapvető vagyonjogi kérdések mindkét kapcsolatfajtánál.
  • A legfontosabb vagyonjogi eltérés: a szerzésben való közreműködés aránya.
  • A háztartásban végzett munka értékelése.
  • Bizonyítási nehézségek.
  • A gyermekek jogai védelmének érvényesülése a vagyonjogban.
  • Lehetséges jövőkép, esetleges megoldások.


A Családjogi törvény sem taglalja túl bővel a házasságra és annak felbontására vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor – lévén a válások száma egyre növekvő – szinte minden vitatott és felmerült problémára kialakult már a bírói gyakorlat, amely a közzétett bírósági határozatokban (BH-k) megjelent, ekként a bírói gyakorlatba is bevonult, másrészt manapság már mindenki számára elérhető.

im

Szappanoperák nőképe – ha már a szakirodalmad megvan


Válaszd ki azt a szappanoperát vagy sorozatot, amelyet jól ismersz. Ha nincs ilyen, vedd meg DVD-n az egyiket a számtalan közül, vagy kölcsönözz könyvtárból. A legjobb, ha végignézed. Még jobb, ha eredetiben, de ha magyarul megy, az sem baj. Ha minderre nincs időd, akkor is nézz bele legalább az első öt részbe (ki tudja, lehet, mégis végignézed), hogy a szereplőkkel és történetük kezdetével tisztában légy! Ugyanezért azt utolsó öt részt is nézd meg!

Ha erre is lusta vagy (nagy kár volna), akkor a sorozat vagy szappanopera internetes oldalát keresd fel. Jegyezd fel a fő(bb) női szereplőket, majd a mellékszereplőket, tájékozódj onnan.
Írd össze, ki milyen viszonyban (testvéri, baráti, szomszéd, anya és lánya stb.) van egymással. Majd írd le mindegyikről, mije, kije van, hogyan beszél, milyen a megjelenése, öltözködése, és akár hiszed, akár nem, 50%-ban százalékban készen van a dolgozatod.

Ezek után tervezd meg, mikor milyen szempont alapján elemzed őket (pl. társadalmi státuszuk, viszonyuk a munka világához, a családról való gondolataik, véleményük a nőkről, a férfiakról stb.), és ha ezzel megvagy, akkor írd le a gondolataid az előzőekben összegyűjtöttek alapján, persze a tényeket ne feledd – lehet, a konzulensed kedvence a sorozat. Tudd meg azt is, az alkotók hova pozícionálták a szereplőket! És máris adott egy újabb elemzési szempont: megvalósult-e az alkotók elképzelése?

Ezt követően (vagy mindenekelőtt) tervezd meg az elméleti részt (ehhez –feltételezem –, már jó sok szakirodalmat gyűjtöttél), amely a Bevezetés fejezet után következzen! Szánj egy fejezetet a szappanopera kialakulására és mibenlétére, arra, hogy mi a sorozat, annak hány fajtája van! Egy újabb kisfejezet szentelj a szappanoperák és sorozatok jelentőségének – ha hiszed, hanem, A barátok közt is több annál, mint hogy a kispolgárok nézik naponta! Attól függően, milyen nemzetiségű sorozatot választottál, írd meg újabb kisfejezetben az adott náció szappanopera vagy sorozat kultúráját, történetét röviden, a jelentősebb alkotásokat és csatornákat megemlítve.

Mutasd be a választott témád történetét, alkotóit, eredeti elképzeléseit, és igyekezz elhelyezni a vizsgált tévéműsort a sorozatok és/vagy szappanoperák világában! (Melyek a hasonlók? Melynek lehetne a folytatása, akár előzménye? Kapott-e díjakat? Mi a hatása? Kik körében kedvelt? Miben hoz újat?)

A legvégén összegezz: milyen is az adott sorozat vagy szappanopera nőképe? Sztereotipikus? Modern? Vegyes? Netán a különböző korosztályokba tartozó nők különböznek egymástól? Esetleg van, amiben minden női szereplő egyforma vagy legalábbis hasonló? Van, amiben gyökeresen eltér a gondolkodásuk, viselkedésük?

Mivel dobhatod még fel a dolgozatod? Nem árt, sőt kifejezetten a kiváló minősítés felé vezető út, ha jeleneteket, párbeszédeket idézel a választott műből. Ez esetben írd lábjegyzetbe (vagy ahogyan a jegyzetelést, szaknyelven a hivatkozást követei a sulid), melyik rész hányadik percében hangzik el a párbeszéd, történik a kiemelt jelenet. Ha képeket is teszel a dolgozatba, vagy az internetes fórumokról böngészel hozzászólásokat és a megfelelő pontokon helyezed el őket, azt bizonyítja a konzulensed és külső bírálód szemében, hogy nemcsak a sorozatot ismered, hanem a körülötte kialakult mítoszokat, a szereplők megítélését stb.
Ha megfogadod az útmutatást, negyven szövegoldal garantált. 
Mindenekelőtt mégis jó tévézést, videózást kíván a Szakdolgozati konzultáció!
 

-ft-

vagy
X település 2011. évi turisztikai marketingterve

A témaválasztásnál sokan (sajnos még mindig) inkább az elméleti fejtegetés felé fordulnak és kevésbé mernek a gyakorlatban is felhasználható szakdolgozatot írni. Kár, hiszen egy jól megírt, használható szakdolgozat beugró lehet az első munkahelyre.

Én ilyen beugrónak tartok egy meghatározott településnek, vendéglátóegységnek, szálláshelynek, vagy ha mersz nagyot álmodni, akkor turisztikai régiónak, vagy az országnak kidolgozott 3 éves marketingstratégiát vagy 1 éves marketingtervet.

Vigyázat! Fontos, hogy a gyakorlatban felhasználható marketingstratégiát vagy marketingtervet írj, tehát ha „megveszik” az ötleted, akkor az (lehetőleg változtatás nélkül) megvalósítható legyen. Kérj be valós árajánlatokat nyomdáktól, ha kiadványt akarsz szerkeszteni, vagy rendezvényszervezői ajánlatot, ha egy koncertet. Az árajánlatkérés mehet „élesben”, az adott szolgáltatóval nem kell közölnöd, hogy az infókérés „csak” egy szakdolgozathoz kell.

A dolgozatod fontos részét fogja képezni a stratégia megvalósítását biztosító pénzügyi terv, ezért a meglévő keretek mellett térképezd fel az aktuális (!) nemzetközi, országos vagy helyi pályázatokat, illetve szponzorként bevonható cégeket, intézményeket is. A pénzügyi terved jelenlegi, valós árakat tartalmazzon, az utolsó fillérig.

Kiindulásnak az itthon.hu weboldalt ajánlom, ahonnan ingyen letölthető (többek között) a 2010-2012-es éveket felölelő nemzeti turisztikai marketingstratégia és a 2010. évi marketingterv (angol és magyar nyelveken), valamint a regionális marketingigazgatóságok és külképviseletek 2010. évi marketingtervei. A weblapon talált kidolgozott stratégiákat és terveket természetesen nem másolandó feladatnak, hanem ötletgyárnak és vonalvezetőnek kell tekinteni. Jó alap, amin elindulhatsz.

Miután kitaláltad melyik konkrét városnak, régiónak… fogsz marketingstratégiát készíteni, keresd meg a helyi szerveket. Az első körben legyen pár tartalék ötleted, mert ha az első helyen nem kapod meg azt a támogatás, amire szükséged lesz a dolgozat megírásához (főleg információgyűjtés szempontból), akkor felejtsd el gyorsan és keresd fel a másodikat.

A felhasznált szakirodalom kérdéskörét beszéld meg a konzulenseddel, ugyanis iskolától függően, a konkrét marketingstratégiához, -tervhez nem kérnek olyan bő jegyzéket, éppen a gyakorlatorientáltsága miatt. Ha mégis ragaszkodnak a szakmai felvezetéshez, akkor azokat a polcodon lévő marketingkönyvekből össze tudod szedni.

Igaz ez nem egy szobában ülve és könyvek fölött görnyedve megírható szakdolgozat, de saját tapasztalatból tudom, hogy megéri a sok utánajárást.

Egy utolsó gondolat:
Ha településmarketinget választasz feltétlenül elemezd az éppen most futó Pécs 2010 – EKF projektet.

Melinda