Ezt a témát elsősorban lányoknak ajánlom, mert a családjoghoz egy nőnek értenie kell.:-) Ugyanakkor, ha egy férfi foglalkozik ilyesmivel, az meg kuriózumnak számít…:-)

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő problémakör, hiszen a házasságkötések csökkenésével – mondhatni, arányosan – emelkedik az élettársi kapcsolatok száma. Ugyanakkor, míg a házastársak vagyonjogi kérdéseire a Családjogi törvény előírásai tartalmaznak eligazítást, addig az élettársakéra a Polgári Törvénykönyv, nevezetesen és alapvetően egyetlen szakaszban, az 578/G. §-ban.

Míg a felek együtt élnek, ennek gyakorlati nehézségeit nem érzékelik, a kapcsolatok megromlásával, és az „ágytól és asztaltól” történő elválással azonban ez azonnal megváltozik, mert míg a családjogban törvényi vélelem szól az egymás közötti egyenlő, fele-fele nagyságú szerzés mellett, addig az élettársi vagyonközösségben a felek jutója a szerzésben való közreműködés arányától függő.

Alap kérdés minden egyes vagyonmegosztásnál, hogy a vagyonközösség mikor keletkezett. Házastársak között ez többnyire közokirattal, a házassági anyakönyvi kivonattal bizonyítható. Élettársaknál azonban az utóbbi időkig amennyiben már ebben a kérdésben is eltérés volt a felek nyilatkozata között, szinte kizárólag tanúkkal lehetett bizonyítani, melyet végül a bíróság mérlegelése döntött el.

Ugyancsak az eltérések között említendő, hogy míg a házastársi vagyonmegosztásnál a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, addig élettársi vagyonmegosztásnál ilyen kötelezettsége nincs, elegendő a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelnie. A gyakorlatban pedig ez számottevő nehézséget vet fel, mely a köztudatban ma még nem terjedt el, jóllehet, ha a fiatalok ismernék azokat, úgy többen kötnének házasságot, vagy legalábbis élettársi vagyonjogi szerződést. Meglehetősen nagy különbség például az, hogy egy esetleges perben a bizonyítási eljárás során a házasfelek közeli hozzátartozóinak tanúvallomása általában bizonyítékként értékelhető, ezzel szemben egy élettársi vagyonmegosztás során ezt a bíróság többnyire ki szokta zárni.

A bírói gyakorlatból vett konkrét esetekkel alátámasztható, hogy bár a családjogi törvény alapelvként rögzíti, hogy mindenkor a kiskorú gyermek érdekeire figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni, és bár amennyiben az élettársaknak közös gyermekük van, úgy ebben a körben alkalmazandó lenne ügyükben a családjogi törvény, de ez mégsem történik meg.

Sőt, mondhatni, hogy az anyák – amennyiben közös kiskorú gyermek vagy gyermekek is vannak – szinte automatikusan anyagi hátrányra készülhetnek fel, mert amikor a bíróság a szerzésben való közreműködés arányát a felek rendszeres havi jövedelme alapján vizsgálja, a GYED és GYES összege természeténél fogva jóval alacsonyabb általában még a mindenkori minimálbérnél is, nemhogy egy átlag keresetnél. Bár a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, hogy a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít, annak mértékét és értékét azonban annak kell bizonyítania, aki hivatkozik rá, amely annál nehezebb, minél hosszabb ideig álltak a felek egymással élettársi kapcsolatban.

Bár az élettársi vagyonjogi szerződés fogalmát tételes jogunk ma még nem tartalmazza, nyilvánvalóan az lenne a kívánatos, hogy amennyiben bármely tömegkommunikációs eszköz a házassági vagyonjogi szerződésről, mint a vagyonjogi kérdések előzetes rendezésének lehetőségéről szól, úgy kerüljön megemlítésre az is, hogy ez nem csupán a házastársak privilégiuma, de az élettársak előtt is fennáll, még ha nevesítés nélkül is. 

A fenti kiragadott problémák jól összefűzhetőek egy szakdolgozatban úgy is, ha csak általánosságban ismerteti a hallgató a különbségeket, és csak egy-egy konkrét példával színesíti, amit BH-kból merít, vagy pedig, ha lehetősége van konkrét élettársi vagyonmegosztásról szóló per-anyaghoz jutni, amely mondjuk eltartott 3 évig és állt legalább 20 tárgyalásból, és ezen a konkrét ügyön végigmenve elemzi a különbségeket, illetőleg érinti az alábbi témaköröket:

  • A házasság és az élettársi kapcsolat fogalma, meghatározása.
  • Történelmi visszatekintés a két jogintézmény szabályozásáról.
  • A kétféle kapcsolat keletkezése, átfedések.
  • Az „asztaltól és ágytól” való elválás.
  • A gyermek(ek) elhelyezése, tartása, kapcsolattartás.
  • Alapvető vagyonjogi kérdések mindkét kapcsolatfajtánál.
  • A legfontosabb vagyonjogi eltérés: a szerzésben való közreműködés aránya.
  • A háztartásban végzett munka értékelése.
  • Bizonyítási nehézségek.
  • A gyermekek jogai védelmének érvényesülése a vagyonjogban.
  • Lehetséges jövőkép, esetleges megoldások.


A Családjogi törvény sem taglalja túl bővel a házasságra és annak felbontására vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor – lévén a válások száma egyre növekvő – szinte minden vitatott és felmerült problémára kialakult már a bírói gyakorlat, amely a közzétett bírósági határozatokban (BH-k) megjelent, ekként a bírói gyakorlatba is bevonult, másrészt manapság már mindenki számára elérhető.

im

A bejegyzés trackback címe:

https://szakdolgozat-tema.blog.hu/api/trackback/id/tr563899087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.